Megszólalt a volt főügyész: Rogán és Szijjártó ügyei is előkerülhetnek, ha a „nagy halakig” ér az elszámoltatás
Az óbudai korrupciós ügyben már elindult a látványos hatósági mozgás, de Ihász Sándor korábbi fellebbviteli főügyész szerint ez még csak a kisebb halak szintje lehet. A volt ügyész arról beszélt: ha valódi elszámoltatásról van szó, akkor előbb-utóbb azokhoz az ügyekhez is hozzá kell nyúlni, amelyekben a korábbi Fidesz-kormány magas rangú szereplőinek felelőssége is felmerülhet.
A névsor és a témalista politikailag robbanásveszélyes.
Rogán Antal találmánya.
Szijjártó Péter és a lélegeztetőgép-beszerzések.
Uniós pénzek elköltése.
Túlárazott projektek.
Balásy Gyula állami kommunikációs üzletei.
Tiborcz Istvánhoz köthető ügyek.
Ezek nem új nevek a magyar közéletben. Évek óta ott vannak a sajtóban, a korrupcióellenes szervezetek anyagaiban, ellenzéki felszólalásokban és közbeszédben. A különbség most az lehet, hogy a politikai széljárás megváltozott, és ami korábban legfeljebb újságcikk vagy parlamenti kérdés maradt, abból újra hatósági ügy lehet.
Ihász szerint a kisebb ügyek után jöhetnek a nagyobb nevek
A volt főügyész üzenete lényegében az: ha a hatóságok csak alsóbb szinteken, helyi ügyekben vagy kisebb szereplőknél állnak meg, akkor az nem valódi elszámoltatás lesz, hanem látványos, de korlátozott tisztogatás.
A NER ugyanis nem néhány magányos szereplőből állt. A rendszer lényege éppen az volt, hogy politika, állami döntéshozatal, közbeszerzés, kommunikációs megrendelések és magánvagyonok épülése egymásba csúszott.
Ihász szerint ezért elő kell venni azokat az ügyeket is, amelyek a korábbi kormány csúcsszereplőihez vezethetnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy bárki bűnös lenne. A büntetőjogi felelősséget csak bizonyítékok alapján, eljárásban, végső soron bíróság mondhatja ki.
De politikailag nagyon más súlya van annak, ha nemcsak végrehajtókat, közvetítőket vagy helyi szereplőket vizsgálnak, hanem azokat is, akik a döntések fölött ültek.
Rogán találmánya újra kényes pont lett
Rogán Antal elektronikus aláíráshoz kapcsolódó találmánya régóta a magyar politika egyik legfurcsább története. Egy volt miniszter, aki találmányhasznosítási díjakból több mint kétmilliárd forintos bevételhez jutott, miközben a találmány előéletével kapcsolatban évek óta kérdések merülnek fel.
A sajtó friss beszámolói szerint nem állt le az a NAV-nyomozás, amely Rogán találmányának előzményeit és egykori üzleti körét is érintheti. Az ügy különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanúja miatt indult, és a beszámolók szerint még mindig folyamatban van.
Rogán esetében a politikai probléma nem csak az, hogy sok pénzt keresett egy szabadalmon. Hanem az, hogy mindez egy olyan szereplőnél történt, aki közben a Fidesz hatalmi gépezetének egyik központi figurája volt.
Egy ilyen ügyet nem lehet elintézni azzal, hogy „sikeres találmány”. Meg kell nézni, kik fizettek, miért fizettek, milyen előzményekből nőtt ki a konstrukció, volt-e közpénzes vagy uniós támogatási szál, és ki mit tudott a folyamatokról.
Szijjártó és a lélegeztetőgépek: a 300 milliárdos árnyék
A másik nagy ügy Szijjártó Péterhez és a koronavírus-járvány alatt vásárolt lélegeztetőgépekhez kapcsolódik. Magyarország több mint 16 ezer gépet szerzett be, elképesztő összegért, miközben ezek jelentős része soha nem került tényleges használatba.
A történet azért lett a NER egyik legsúlyosabb közpénzügyi szimbóluma, mert a beszerzések körül rengeteg kérdés maradt: miért kellett ennyi gép, miért ilyen áron, kik voltak a közvetítő cégek, hogyan választották ki őket, milyen ellenőrzés volt, és mi lett az eszközök sorsa?
Ihász szerint az ilyen ügyekben nem lehet megállni ott, hogy „válsághelyzet volt”. A járvány valóban rendkívüli döntéseket követelt, de a rendkívüli helyzet nem jelent biankó csekket. Főleg nem százmilliárdos nagyságrendben.
Ha a beszerzések túlárazottak voltak, ha indokolatlan mennyiségű gépet vásároltak, ha közvetítő cégek extraprofitot értek el, akkor azt végig kell vizsgálni. Nem politikai bosszúból, hanem azért, mert közpénzről van szó.
Balásy, Tiborcz, uniós pénzek: a rendszer idegpontjai
Ihász az uniós források elköltését is azok közé az ügyek közé sorolta, ahol szerinte felmerülhet a korábbi kormányzati szereplők felelőssége. Ez különösen érzékeny terület, mert a Fidesz-korszak egyik legnagyobb kérdése éppen az volt, hogyan alakultak át uniós és állami pénzek magánvagyonokká.
Balásy Gyula cégei éveken át hatalmas állami kommunikációs megrendelésekből nőttek óriásira. Tiborcz István neve pedig az Elios-ügy óta összeforrt a közpénzes meggazdagodásról szóló vitákkal.
Ezekben az ügyekben nem az a lényeg, hogy politikai ellenfelek hangosakat mondjanak egymásra. Hanem az, hogy a szerződések, közbeszerzések, alvállalkozói láncok, árak, teljesítések és döntéshozói felelősségek végre átláthatóan az asztalra kerüljenek.
A NER egyik legnagyobb ereje sokáig éppen az volt, hogy a felelősség szétfolyt. Mindig volt egy cég, egy közvetítő, egy alvállalkozó, egy minisztériumi háttérdöntés, egy formailag szabályos közbeszerzés. A rendszer egészét viszont ritkán nézték egyben.
Most ez változhat.
A nagy kérdés: eljutnak-e a politikai felelősségig?
Az elszámoltatás legnehezebb része mindig az, amikor a hatósági munka eléri a politikai szintet. Egy helyi vállalkozót, közvetítőt vagy hivatalnokot könnyebb elővenni, mint egy volt minisztert vagy kormánytagot, akinek minden döntése mögött jogászok, minisztériumi apparátusok és politikai védőfalak álltak.
Ihász megszólalása ezért fontos: arra figyelmeztet, hogy a látványos ügyek önmagukban nem elegendők. Ha a rendszer csúcsán hozott döntések érintetlenek maradnak, akkor a közvélemény joggal érezheti úgy, hogy megint csak a kisebb szereplők viszik el a balhét.
A „nagy halak” kifejezés politikailag erős, de jogilag egyszerű a tét: ki döntött, ki írt alá, ki hagyta jóvá, ki keresett rajta, és ki tudott róla.
Amíg ezekre nincs válasz, addig a NER ügyei nem lezárt történetek, hanem nyitott akták.
Rogánnak és Szijjártónak is lehet oka figyelni
Rogán Antal és Szijjártó Péter neve nem azért került elő, mert egy volt főügyész hangzatos mondatokat akar mondani. Hanem azért, mert mindketten olyan ügyekhez kapcsolódnak a közbeszédben, amelyekben hatalmas összegek, állami döntések és máig tisztázatlan részletek vannak.
Ez még nem büntetőjogi ítélet.
De nagyon komoly politikai figyelmeztetés.
Ha a Tisza-kormány valóban végigviszi az elszámoltatási ígéretét, akkor nem állhat meg azoknál, akik könnyen elérhetők. A valódi próba az lesz, hogy hozzányúl-e azokhoz az ügyekhez is, amelyek a korábbi hatalom legbelsőbb köreihez vezetnek.
A kisebb halak után ugyanis mindig ez a kérdés jön:
lesz-e bátorság a nagyobbakhoz is?
