Darázsfészekbe nyúlt Magyar Péter: milliárdos tejcégek panaszkodnak a vendégmunkás-szigorítás miatt
A vendégmunkás-szigorítás miatt most már a tejágazat is vészharangot kongat. A Tej Terméktanács szerint a külföldi dolgozók korlátozása komoly működési zavarokat okozhat a hazai tejtermelésben és -feldolgozásban, sőt egyes gazdaságok fennmaradása is veszélybe kerülhet.
Ez elsőre komoly figyelmeztetésnek hangzik, és nem is érdemes lesöpörni az asztalról. A tejtermelés valóban nem irodai munka, az állatokat hétvégén és ünnepnapon is el kell látni, a fejés nem várhat hétfő reggelig. A magyar munkaerőpiacon pedig tényleg nem tolonganak ezrek azért, hogy nehéz, kötött idejű, fizikailag megterhelő állattartási munkát végezzenek.
Csakhogy a történet másik fele legalább ennyire érdekes.
Mert miközben az ágazat egy része most ellátási kockázatokról beszél, a tejipar nagy szereplői az elmúlt években nem éppen kisvállalkozói túlélőüzemmódban működtek. Több nagy cég tízmilliárdos árbevételt ért el, milliárdos nyereségeket mutatott ki, és közben jelentős állami, illetve uniós támogatásokhoz is hozzájutott.
Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne munkaerőhiány. De azért árnyalja a képet, amikor a jól támogatott, nagy árbevételű ágazati szereplők úgy beszélnek a vendégmunkásokról, mintha nélkülük másnap reggel összedőlne a magyar tejipar.
Nem garázscégekről beszélünk
A Tej Terméktanács küldöttközgyűlésében ott vannak a legnagyobb feldolgozók képviselői is: az Alföldi Tej, a Sole-Mizo és a Tolnatej neve például szerepel a testület tagjai között. Ezek nem mellékes szereplők, hanem a magyar tejpiac meghatározó vállalatai.
A nyilvános cégadatok és sajtóösszefoglalók alapján a szektor nagy cégei közül a Sole-Mizo 2024-ben közel 119 milliárd forintos teljes bevétel mellett 1,76 milliárd forint adózott eredményt ért el. A Tolnatej 72,6 milliárdos forgalom mellett 1,6 milliárd forintos nyereséget mutatott fel. A Kőröstej 61,7 milliárdos forgalom mellett 3,8 milliárd forint nyereséggel zárt, a FrieslandCampina pedig 51,4 milliárdos forgalom mellett 3,9 milliárdos profittal működött.
Ezek mellett persze voltak nehezebb helyzetben lévő cégek is, az Alföldi Tej például korábban komoly gondokkal küzdött. De az összkép ettől még nem az, hogy a magyar tejipar teljes egésze a csőd széléről kiabál segítségért. Inkább az látszik, hogy egy nagy árbevételű, államilag is többször megtámogatott ágazat most hirtelen nagyon ideges lett, amikor a kormány hozzányúlt az olcsó külföldi munkaerőhöz.
Állami pénz volt, most meg olcsó munkaerő is kellene
A tejipar több nagy szereplője az elmúlt években jelentős támogatásokhoz jutott. A Sole-Mizo például 5 milliárd forintos fejlesztéshez 2,2 milliárd forint állami támogatást kapott, korábban pedig egy másik, több mint 2 milliárdos projektjéhez 783 millió forint uniós és hazai támogatás társult.
A Tolnatej esetében szintén milliárdos nagyságrendű támogatásokról lehetett olvasni: egy 5 milliárdos sajtüzemi fejlesztést 2 milliárd forinttal támogatott a kormány, egy újabb, 10 milliárdos savófehérje-feldolgozó beruházáshoz pedig 3,5 milliárd forintos támogatást jelentettek be.
A Kőröstej is kapott komoly állami segítséget: egy 4,6 milliárdos beruházáshoz 2,24 milliárd forint támogatást nyert el, később pedig mintegy 1,1 milliárd forintos támogatásról is megjelent beszámoló.
Az Alföldi Tej debreceni fejlesztéséhez korábban 4,8 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást adtak.
Ezek után jogos a kérdés: ha az ágazat évek óta állami pénzből is fejleszt, korszerűsít, kapacitást bővít és versenyképességet javít, akkor miért az olcsóbban foglalkoztatható külföldi munkaerő lett ennyire nélkülözhetetlen eleme a modellnek?
A Tisza érve kényelmetlen, de nem légből kapott
Magyar Péter korábban egyértelműen azt mondta: rendes fizetést kell adni, és akkor lesz munkaerő. Ez nyilván leegyszerűsítés, mert a tejágazatban a munkarend, a földrajzi elhelyezkedés és a fizikai terhelés is számít. De az alapgondolat mégsem ördögtől való.
Az elmúlt évek magyar gazdasági modelljének egyik nagy baja éppen az volt, hogy sok cég nem béremeléssel, jobb munkakörülményekkel, szállással, képzéssel vagy helyi munkaerőpiaci programmal próbálta megoldani a munkaerőhiányt, hanem importált dolgozókkal. Ez a vállalatnak kényelmesebb, a magyar munkavállalónak viszont aligha jó hír, ha a bérek emelkedését folyamatosan egy olcsóbb munkaerő-tartalék fékezi.
A tejágazat most azt mondja: nem talál embert.
A kormány válasza erre az lehet: mennyiért kereste?
Ez nem demagóg kérdés. Ha egy ágazat milliárdos forgalmak mellett, állami támogatásokkal megtámasztva sem tud olyan bért és munkakörülményt ajánlani, amely legalább részben visszahozná a magyar munkaerőt, akkor ott nemcsak munkaerőhiány van, hanem üzleti modellbeli gond is.
Az összeomlásról szóló riogatás azért túlzásnak tűnik
A tejágazati figyelmeztetés egyik legerősebb állítása az, hogy ha a külföldi dolgozók kiesnek, akkor akár termeléscsökkenés, telepbezárás, ellátási gond is jöhet. Ezzel lehet számolni, de nem árt pontosítani: a kormányzati szigorítás nem azt jelenti, hogy a már itt dolgozó vendégmunkásoknak egyik napról a másikra csomagolniuk kell.
A jelenlegi szabályok szerint a már Magyarországon tartózkodó munkavállalók kérhetik engedélyük meghosszabbítását, a folyamatban lévő kérelmeket pedig elbírálják. A június eleji rendelet a gyorsított behozatalt és az új vendégmunkás-rendszert vágta vissza, nem azonnali tömeges kitoloncolást rendelt el.
Ezért a hirtelen tejipari összeomlásról szóló hangok legalábbis erősnek tűnnek. Átállási kockázat lehet. Szervezési nehézség lehet. Költségnövekedés szinte biztosan lehet. De az, hogy emiatt egyik napról a másikra megállna a magyar tejellátás, jelenleg inkább nyomásgyakorló üzenetnek tűnik, mint pontos gazdasági előrejelzésnek.
A kormány se dőlhet hátra
A Tisza-kormány döntése ettől még nem problémamentes. Ha a szabályozást túl gyorsan, ágazati egyeztetés nélkül, politikai lendületből viszik végig, annak valóban lehetnek kellemetlen következményei. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar nem olyan terület, ahol elég egy szép elvi mondat arról, hogy „védjük a magyar dolgozókat”.
Kell bérprogram.
Kell vidéki munkaerőpiaci terv.
Kell lakhatási és közlekedési megoldás.
Kell olyan átmeneti szabályozás, amely nem engedi vissza az olcsó vendégmunka korlátlan rendszerét, de nem is veri szét azokat a telepeket, ahol tényleg nincs elég ember.
A nagy tejipari szereplők panasza tehát nem teljesen alaptalan, de nem is ártatlan. Amikor milliárdos árbevételű, állami támogatásokkal megtolt cégek hirtelen a munkaerőhiány miatt kongatják a vészharangot, akkor nem csak azt kell megkérdezni, lesz-e elég dolgozó.
Azt is meg kell kérdezni, mennyit fizettek volna nekik.
És azt is, hogy az elmúlt évek támogatásai után miért még mindig az a legfontosabb túlélési érv, hogy kell az olcsó külföldi munkaerő.
Forrás: a Tej Terméktanács küldöttközgyűlési listáján az Alföldi Tej, a Sole-Mizo és a Tolnatej képviselői is szerepelnek. A Telex 2025-ös piaci összefoglalója szerint a Sole-Mizo, a Tolnatej, a Kőröstej és a FrieslandCampina tízmilliárdos forgalom mellett milliárdos vagy milliárd közeli nyereségeket mutatott fel 2024-ben. A támogatási példákhoz: a Sole-Mizo 2,2 milliárd forintos állami támogatást kapott egy 5 milliárdos fejlesztéshez, a Tolnatej 2 milliárdot egy 5 milliárdos sajtüzemi beruházáshoz, illetve 3,5 milliárdot egy 10 milliárdos fejlesztéshez, a Kőröstej 2,24 milliárdot egy 4,6 milliárdos beruházáshoz, az Alföldi Tej pedig 4,8 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kapott debreceni fejlesztéshez. A már itt lévő vendégmunkások hosszabbítási lehetőségéről a Telex, a Portfolio és a Deloitte is beszámolt.Véleménycikk.
