„Nagy megtiszteltetés, elismerés, és kivételes bizalomnak” nevezte, hogy köztársasági elnöknek választották. Elmondta, azért vállalta el ezt a tisztséget, mert úgy gondolja, hogy a magyar történelem olyan időszakához érkeztünk, amikor komoly gondolkodásra van szükség az állam működéséről, az alkotmányosságról, és az ország közösségéről.
Baka szerint az elmúlt évek után a társadalom többsége felszabadulást és reményt, mások csalódottságot, bizonytalanságot éreznek. Szerinte ez a kettősség egy demokratikus társadalomban nem rendellenesség, hanem természetes állapot.
Úgy fogalmazott, „egy generációnyi időt vesztegetett el a nemzet”, a rendszerváltás éltanulójából a sereghajtó országok közé süllyedt.
Kifejtette, az elmúlt közel két évtizedben Magyarország súlyos válságba került, ami a jogállamot, és sok más területet érintett. Véleménye szerint tragikus helyzetben az egészségügy, az oktatás – és szinte minden olyan terület, ami meghatározza mindennapi életünket.
Baka azt mondta, az elmúlt években a közös javaink jelentős része magánérdekek szolgálatába került. A közbeszerzések, az állami vagyon átrendeződése, a földtulajdon koncentrációja, és a közpnzek felhasználásának átláthatatlanságára egy demokratikus jogállamnak választ kell adnia.
Arról beszélt, a jogállam nem csak attól működik, hogy vannak szabályai, hanem attól is, ha az emberek elhiszik, hogy ezek a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak.
Azonban az intézmények állapota csak egyik része az örökségnek, amivel szembe kell neznünk – mondta. Az elmúlt évek legsúlyosabb következményének nevezte a magyar társadalom megosztását – fiatalt az időssel, kisebbséget a többséggel, liberálist a konzervatívval.
Szerinte különböző társadalmi csoportokat állítottak egymással szemben, másképp gondolkodók váltak gyűlöletkeltő politikai kampányok célpontjává.
„Már nemcsak más véleményt, de más erkölcsi minőséget is tulajdonítunk annak, aki mást gondol. Azt akarták elhitetni velünk, hogy aki mást gondol, ellenség.” De nem lehet úgy jövőt építeni, hogy a polgárok egymásban ellenséget látnak fejtette ki.
Az előttünk álló feladat egyszerre követel igazságtételt és önmérsékletet – mondta.
„Egy dolgot biztosan nem tehetünk, nem építhetjük az új Magyarországot a bosszúra.” Szerinte a politikai változás nem jelentheti azt, hogy mostantól másoknak kell félniük, hallgatniuk.
Szerinte az elmúlt évek tanulságait mindenkinek le kell vonnia, annak is aki kiszolgálta, aki gyakorolta a hatalmat, vagy szimplán hallgatott.
Baka úgy fogalmazott, most valami rendkívüli dolog történt Magyarországon. A szabadság iránti igény, ami először egyéni szinten, elszórva jelent meg, végül társadalmi akarattá változott. Azt mondta, hogy a valóságot már nem lehetett eltagadni, a legkisebb településekre is eljutottak olyan információk, amelyek eltértek attól, amit az emberek hosszú éveken keresztül hallottak.
„A valóság végül erősebbnek bizonyult annál a képnél, amelyet hosszú időn keresztül megpróbáltak róla kialakítani.”
Méltatta a fiatal generációt, amiért aktívan politizál, elmondta, ez a demokrácia jövője szempontjából kulcsfontosságú.
Majd arról beszélt, milyen köztársasági elnök szeretne lenni:
A nemzet egységének kifejezése számára csak pártpolitikai semlegességet, de értéksemlegességet semmiképpen sem jelent.
A köztársasági elnöknek szerinte nem az a feladata, hogy mesterséges egyetértést teremtsen, hanem képviselje, hogy az eltérő nézeteket valló polgárok ugyanannak a nemzetnek a tagjai.
Elmondta: „Magyarországon olyan rendszer épült ki, amelyen egy párt foglyul ejtette az államot, és annak intézményeit” – ezért a köztársasági elnök nem tudott őrködni a demokratikus működés felett.
Kilátásba helyezte: az államfő ezentúl nem írhat alá törvényeket puszta formalitásként, nem tekintheti magát a mindenkori parlamenti többség, vagy a kormány meghosszabított kezének, és nem hallgathat, ha az alkotmányos működés alapvető kérdései forognak kockán.
A valódi biztosítékot azonban egy olyan alkotmányos rend jelentheti szerinte, ami világosan meghatározza a közhatalom gyakorlásának határait, olyan intézményi egyensúlyt teremt, amit nem lehet önhatalmúlag átalakítani.
Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: ha az alkotmányt ismét a pillanatnyi többség akarata alapján hozzuk létre, elkövetjük a korábbi hibát. Ezért szélesebb körben kell bevonni az embereket. Azt mondta, az elnök nem alkotmányozó hatalom, de ösztönözheti a társadalmi vitát, és kiállhat következetesen amellett, hogy az alkotmányozás ne álljon egy politikai erő ügyévé.
Majd arról beszélt, hogy az államfőnek szerepe van abban is, hogy a nemzetközi kapcsolatok segítse. Már csak azért is mert számos szövetségessel megromlott a viszony az utóbbi időben.
„Magyarország helye Európában nem az aktuális kormány pillanatnyi döntése, hanem történelmünk, kultúránk, értékeink következménye”.
Végül a jelenlegi időszakot történelmi keretbe helyezte:
„Történelmünk során sokszor kellet újrakezdenünk” – vezette fel a témát. Baka szerint könnyű csak a kudarcokat látni, pedig a magyar történelem valójában arról szól, hogy súlyos törések után is voltak nemzedékek, akik képesek voltak országot, közösségeket építeni – most ismét ilyen feladat áll előttünk szerinte.
„Azonban ne azt akarjuk építeni, ami egyszer már volt.” Kiemelte, az eltelt idő megváltoztatta az országot, Európát és a világot is. Már nem térhetünk vissza a Monarchiába, vagy a Horthy-korszakba, és más időszakokhoz.
„A változás nem egy elveszett múlt helyreállításának lehetősége” – hangsúlyozta. „Most az a kérdés, képesek vagyunk-e olyan országgá válni, ahol egy gyerek jövőjét nem a születési helye dönti el, ahogy egy tanár, ápoló munkája megbecsülést jelent. Ahol a vállalkozó nem kapcsolatot, hanem lehetőséget keres. Ahol a fiatalnak nem azért kell külföldre mennie, mert itthon nem lát jövőt. Ahová a külföldön élő magyar szívesen tér vissza. És ahol idős ember nem érzi magát feleslegesnek.”
„Mert az állam nem önmagáért van, az állam az emberért van”
zárta beszédét az új köztársasági elnök.
