“Na, gyerekek, ma délután megtartották a nagy „Ne féljetek!” tüntetést a Sándor-palota előtt.
A rendezvény hivatalosan arról szólt, hogy megvédjék Sulyok Tamást és azokat az állami intézményvezetőket, akiket Magyar Péter az Orbán-rendszer tartóoszlopainak nevez, és akiket hónapok óta távozásra szólít fel.
Papíron tehát ez a jogállamról, az intézmények függetlenségéről és a demokratikus normákról szólt.
A gyakorlatban viszont inkább egy különös politikai önparódiává sikerült.
Először is nézzük a tömeget.
A helyszíni beszámolók szerint nagyjából 7-800 ember gyűlt össze a Sándor-palota előtt. Ez önmagában teljesen rendben van. Mindenkinek joga van tüntetni.
Csak tudjátok, furcsa ezt attól a politikai oldaltól látni, amely éveken át a „milliós táborral”, a „nemzeti többséggel” és a „holdról is látható támogatottsággal” büszkélkedett.
Most pedig már annak is örülni kell, ha néhány száz ember összejön egy országos mozgósításra.
A színpadon közben olyan hangulat uralkodott, mintha minimum a fél ország gyűlt volna össze.
Az egyik felszólaló arról beszélt, hogy Magyar Pétert egyszer a saját hívei fogják a guillotine-hoz kísérni.
A tömeg erre lelkesen válaszolta:
„Úgy legyen!”
Ezután következett a szeretetország.
Meg a normális közbeszéd.
Meg a demokrácia védelme.
Volt diktátorozás, Lenin-fiúzás, AVH-zás, Gestapózás, hibbant alakozás, hazaárulózás és minden más, ami nyilván elengedhetetlen kelléke a kulturált politikai párbeszédnek.
Bözsi néni különösen élvezte azt a pillanatot, amikor Skrabski Fruzsina próbálta leállítani a saját közönségét.
Amikor ugyanis megemlítette Puzsér Róbert nevét, a tömeg pfújolni kezdett.
Erre kénytelen volt szinte könyörögni:
„Ne pfujoljatok, a barátom!”
Így épül a szeretetország, élő adásban.
És persze ott volt Gulyás Gergely is.
Nagy tapsot kapott.
Az a Gulyás Gergely, aki 16 évig a rendszer egyik legfontosabb embere volt.
Miközben a szónokok arról beszéltek, hogy meg kell védeni az intézményeket a politikai befolyástól, a közönség lelkesen ünnepelte annak a politikai rendszernek az egyik vezetőjét, amely ezeket az intézményeket felépítette és működtette.
Bözsi néni szerint ez a tüntetés végül nem Sulyok Tamásról szólt.
Nem a jogállamról.
Nem az intézményekről.
Hanem arról, hogy a régi világ szereplői még mindig próbálják eljátszani, hogy minden ugyanúgy van, mint régen.
Csak közben a „holdról is látható tömeg” valahogy 7-800 főre zsugorodott.
A hangerő maradt.
A támogatottság már kevésbé. ” – Bözsi néni Facebook oldala
