“”Egy buszon egy idős asszony megszidott egy fiatal fiút a tetoválásai miatt, ő pedig ügyet sem vetett rá… egészen addig, míg valami váratlan nem történt 😨😨

“”Egy buszon egy idős asszony megszidott egy fiatal fiút a tetoválásai miatt, ő pedig ügyet sem vetett rá… egészen addig, míg valami váratlan nem történt 😨😨

Egy zsúfolt prágai buszon egy idős hölgy folyton a fehér trikót viselő fiúra sandított, akinek a karját tetoválások borították, majd hirtelen elfordította a fejét az ablak felé, morogva magában.

A fiatal, nagyméretű fejhallgatóval a fülén, teljesen el volt szakadva a külvilágtól – a zene elnyomta a hangokat, és még a rosszalló pillantásokat sem vette észre. Egy ponton azonban az asszony elvesztette türelmét:
— „Jaj, hova jutott a mai fiatalság!” — kiáltotta fel. — „Hogy lehet így összefirkálni a testet ezekkel az ördögi jelekkel?”

A fiú kihúzta az egyik fülhallgatót, és udvariasan rákérdezett:
— „Asszonyom, megbántottam én önt valamivel?”

— „Megbántottál?” — utánozta gúnyosan. — „Ilyen testtel soha nem jutsz a mennybe, ez halálos bűn! Hogy bírja a föld hordani az ilyeneket, mint te?”

— „Én semmi rosszat nem tettem önnek” — felelte nyugodtan. — „Ez az én testem, és jogom van azt csinálni vele, amit akarok.”

De a szavai csak olajat öntöttek a tűzre.
— „Pfuj! Az én időmben a fiatalok sose beszéltek így az idősekkel!” — felemelte a hangját. — „Az ilyenek miatt rohad szét a világ! Nézz csak magadra, úgy nézel ki, mint valami ördög! A szüleid szégyenkeznének, ha látnának! Ilyen ábrákkal tisztességes feleséget sem találsz majd magadnak! Isten meg fog büntetni, hallod? Addig fogsz bolyongani, míg rá nem jössz, milyen súlyosak a bűneid!”

Keresztet vetett, fejét csóválta, és hozzátette:
— „Száradjon le a kezed, ha még egyszer tűt engedsz a bőrödbe! És minden új rajzzal csak egyre sötétebb lesz a lelked!”

A fiú nem válaszolt. Mélyet sóhajtott, és az ablak felé fordult. A busz tovább döcögött, az asszony pedig szüntelenül zsörtölődött:
— „Jaj, felment a vérnyomásom miattad, te szemtelen! Hála Istennek, hogy nincsenek olyan gyerekeim, mint te. Szégyenletes nemzedék vagytok!”

De hirtelen az arca elfehéredett, keze a mellkasához kapott.
— „Jaj… rosszul vagyok… nem kapok levegőt…” — suttogta rekedten.

Az utasok közül sokan félrefordították a fejüket: némelyek úgy tettek, mintha nem hallanák, mások egyszerűen másfelé néztek. Senki sem mozdult.

A fiatal férfi hirtelen felpattant a helyéről, minden utas meglepetésére. Levette a fülhallgatót, és az idős asszonyhoz hajolt, aki alig kapott levegőt, kezét a mellkasán szorítva
Tekintete, amely eddig nyugodt és kissé közömbös volt, most összpontosított és
eltökélt lett,

-“Asszonyom, nyugodjon meg, ne féljen! Bízzon bennem” – mondta tiszta, határozott hangon.

Néhány utas összerezzent, de továbbra sem mozdult. A busz zötyögött tovább, a sofőr nem is vette észre, mi történik. A fiatal férfi gyorsan lekapta a hátizsákját, és előhúzott belőle egy kis elsősegély-készletet.

,,Mit csinál? Honnan van ez nála?” – suttogták ketten a hátsó sorban.
,,Hívjam a mentőket?” – kérdezte egy fiatal nố, mire a fiú határozottan bólintott:
-“lgen, azonnal hívjon segftséget! Addig én stabilizálom az állapotát.
Mindenki megdöbbent. Senki nem számított erre.
-“Te…te tudod, mit kell csinálni?” -kérdezte hitetlenkedve egy férfi az oldalról.
-,,Tudom. Önkéntes mentős vagyok” – felelte a fiú, miközben ellenőrizte az idős asszony pulzusát, majd óvatosan meglazította a blúzát, hogy könnyebben lélegezhessen.
-“A tetoválásaim nem egy csavargó történetét mesélik. Minden ábra emlék: emberektől, akiket megmentettem, vagy betegektől, akik nyomot hagytak bennem.”

Szavai villámcsapásként érték az utasokat.

Akik addig lenézték, most érezték, hogy arcuk ég a szégyentől.
Az idős asszony, zihálva, próbált valamit mondani, de a fiú óvatosan a vállára tette a kezét:
– ,,Most ne beszéljen. Csak a légzésre figyeljen. Biztonságban van.”

Egy nő odanyújtott egy üveg vizet, a fiú pedig megnedvesítette vele a beteg ajkát. Közben másvalaki telefonált, és hangosan jelentette
– ,,A mentők úton vannak, mindjárt itt lesznek!”
A busz félreállt, a sofőr végre megértette a helyzetet, és kinyitotta az ajtókat, hogy friss levegő áramoljon be.
Néhány perc múlva megszólaltak a szirénák. A fiatal férfi végig az asszony mellett maradt, amíg a mentősök át nem vették. Mielőtt hordágyra fektették volna, az idős nő megfogta a kezét, és remegő hangon suttogta:
,,Bocsáss meg…tévedtem.”
A fiú szeme egy pillanatra felcsillant, de csak biccentett:
-,,Most nem ez számít. Csak az, hogy meggyógyuljon.”
Amikor a mentő elindult, a buszban mély csend uralkodott. Aztán suttogások törtek fel:
-,,Hihetetlen…”, ,,Micsoda ember…”
A fiatal férfi visszatette a fülhallgatót, de már nem azért, hogy elrejtőzzön, hanem hogy eltakarja az érzelmeket az arcán. Nem vágyott tapsra. Számára mindez egyszerű volt: kötelesség

Az utasok számára azonban ez maradandó lecke lett: soha ne ítélj meg valakit a tetoválásai miatt, hanem a tettei alapján ami igazán számít.””