Még bőven zajlottak kedden a napirend előtti felszólalások, amikor a Parlament fő folyosóján lehuppantam a papírjait olvasgató Takács Péter mellé. Udvariasan köszöntem, és bemutatkoztam, mire üdvözlésképpen megkérdezte, propagandista létemre hogyan ízlik a kormány kenyere.
Válaszként felidéztem neki az alakuló ülésen történt találkozásomat képviselőtársával, Kocsis Mátéval, aki a folyosón kiáltott utánam egy kísértetiesen hasonló kérdést. Azzal a lendülettel tettem egy kísérletet arra, hogy próbáljuk meg felnőtt ember módjára folytatni a diskurzust, mire Takács megigazította ikonikus szemüvegét, majd szótlan doomscrollingba kezdett.
De legalább nem viharzott el, mint néhány hete Kocsis, sőt, egy kérdésemre válaszolt is, elárulta, hogy Gulyás Gergely lemondása után „Balla Gyugyóból és Bóka Jancsiból” is príma frakcióvezető lehetne. Vagyis van lehetőségük bőven.
Az igazi atomot persze azzal dobnák Magyar Péterre, ha nőt jelölnének a frakció élére – tette hozzá, de mielőtt folytatódhatott volna a normális kommunikáció, jelezte, hogy át kell néznie egy leletet, ezért befejezettnek tekinti a beszélgetést.
Takács stílusából azt a tanulságot vontam le, hogy a fideszes mainstream még nem igazán értette meg április 12. üzenetét, de nem akartam egyetlen beszélgetésből elhamarkodott tanulságot levonni.
Úgyhogy, akárcsak az alakuló ülésen, felkapaszkodtam a karzatra, hogy madártávlatból is rálássak a Fidesz-frakcióra, milyen energiákat sugároznak. Ismét feltűnt, hogy mennyire nyomasztó létszámfölényben van a kormányoldal.
A sajtótribünről végigpásztázva az arcokat a legkülönbözőbb megküzdési stratégiák tárultak elém.
