Születésnapján jelentette be Kovács Ágnes olimpiai bajnok úszó, hogy az elmúlt bő két évben egy rosszindulatú daganattal küzdött. Bejegyzését az „Újjászületés” szóval kezdi, ami szerinte annyi mindent magában foglal. „Ma van a születésnapom. Azonban az élet úgy hozta, hogy időközben lett egy második is.”
„2024-ben képzeletben újra fejest ugrottam a mélyvízbe. Ez a küzdelem ezúttal más volt, mint az eddigiek, az egyetlen versenytársamat úgy hívták: rosszindulatú daganat, az aranyérem pedig maga az élet volt. Most már, ha csak óvatosan is, de ki merem mondani: sikerült megnyernem ezt a versenyt.”
A történetét azért hozza nyilvánosságra, mert hiszi, hogy pozitív példaként segíthet és erőt adhat másoknak.
Kisebbik fia másfél éves sem volt, amikor 2024-ben follikuláris pajzsmirigyrákkal< diagnosztizálták, ami a pajzsmirigyben növő daganatok 10-20 százalékát teszi ki, és a véráram útján a csontokra és a tüdőre is átterjedhet.
„Miután megkaptam a sokkoló diagnózist, 4-5 napig nem igazán tudtam aludni, és az egész világ szürke lett számomra.”
Leírta, nem tudta, mi fog történni vele, és nem ismerte a rákbetegségek kezelési protokolljait sem, de gyorsan felmérte, hogy nagyon erősnek kell lennie. Hangsúlyozza, ma már látja, hogy a korai diagnózis életet menthet, és bár nem minden verseny egyforma, „amit mi ma meg tudunk tenni a győzelemért, azt meg is kell tennünk!”
Kovács két műtéten és két izotópos kezelésen esett át. Utóbbi ötnapos izolált kórházi tartózkodást jelentett, ami mentálisan és fizikailag is megterhelő volt számára. A kezelés után a sugárzás miatt két hétig távol kellett lennie a családjától, mivel kiskorú gyermek közelében nem tartózkodhatott.
A fordulópontot egy 2025-ös MR-vizsgálat hozta el. „Mondanom sem kell, életem leghosszabb 20 perce volt, amíg bent feküdtem a gépben, csak számoltam a másodperceket. A 20. perc után végre kitoltak a gépből, és jött a hír: nincs áttét!”
„Ez volt az a pillanat, amikor elkezdtek visszajönni a színek, azt éreztem, körülragyog a nap, és újra rám mosolyog az élet.”
Azt írja, miután visszament a kórterembe, a lelke mélyéről zokogott, és akkor már biztosan tudta: meg fog gyógyulni. „Tudtam, hogy a teljes mentális és fizikális felépülésemhez még hosszú hónapok kellenek, de ott és akkor, amit éreztem, az maga az újjászületés volt.”
Az úszó arról is ír, hogy az elmúlt időszakban sokan kérdezték, hova tűnt, de sokáig nem állt készen a válaszra. Mostanra visszatért az energiája, de a régi már sosem lesz. „A történtek után azt gondolom, egy kicsit bölcsebb, megfontoltabb, egy átalakult értékrenddel rendelkező, úgymond »frissített« verzióm tért vissza.”
A posztban köszönetet mondott a családjának, férjének, gyermekeinek, édesanyjának, orvosainak és barátainak. A bejegyzést azzal zárta, hogy a közeljövőben nem szeretne bővebben nyilatkozni, és reméli, története felhívja a figyelmet a szűrővizsgálatok és a diagnosztizált betegeknél a protokoll betartásának fontosságára.
