A háttérben gyakran ugyanazok a tényezők ismétlődnek: szív- és érrendszeri betegségek, daganatos megbetegedések, kezeletlen magas vérnyomás, túlsúly, cukorbetegség, dohányzás, rendszeres alkoholfogyasztás, tartós stressz, kevés alvás és elmaradt szűrővizsgálatok. Nem lehet minden tragédiát megelőzni, ezt fontos kimondani. De sok esetben a baj évekkel korábban jelez. Csak éppen a mai 40–50 évesek túl gyakran tanulták meg azt, hogy a test jelzéseit el kell nyomni, nem pedig komolyan venni.
A „majd kibírom” generációja
A mai negyvenes-ötvenes korosztály jelentős része abban nőtt fel, hogy a munka nem választás, hanem kötelesség. Menni kell, dolgozni kell, helyt kell állni, nem panaszkodni kell. Ha fáj, majd elmúlik. Ha fáradt vagy, majd iszol még egy kávét. Ha szorít a mellkasod, biztos csak ideg. Ha nem alszol, majd hétvégén bepótolod.
Ez a gondolkodás sokáig erőnek tűnik, pedig valójában veszélyes önkizsákmányolás. A test ugyanis nem felejt. A tartós stressz, a mozgáshiány, a rossz étkezés, az esti alkohol, a dohányzás, a hasi hízás és az alváshiány nem külön-külön rombol, hanem összeadódik. Egy ideig csak fáradtság lesz belőle, később vérnyomásprobléma, cukorbetegség, érszűkület, infarktus, stroke vagy daganatos diagnózis.
A legnagyobb baj az, hogy sokan csak akkor állnak meg, amikor már nem ők döntenek a megállásról. Hanem a mentő, a kórház, a műtő, vagy egy kimondott diagnózis.
A magyar halálozási adatok mögött emberi sorsok vannak
Magyarországon a halálozási statisztikákban továbbra is meghatározó szerepet játszanak a keringési rendszer betegségei és a rosszindulatú daganatok. Ez nem távoli, száraz adat, hanem nagyon is közeli valóság. Szinte nincs olyan család, ahol ne lenne valaki, akit szívbetegség, stroke, rák, kezeletlen vérnyomás vagy cukorbetegség miatt veszítettek el túl korán.
A tragédia sokszor nem egyik napról a másikra érkezik. Előtte ott van a tartós fáradtság, a nehézlégzés, a fejfájás, a magas vérnyomás, a romló laboreredmény, a mellkasi szorítás, a szokatlan fogyás, a vérzés, a hónapok óta húzódó panasz. Csakhogy ezekre sokan nem úgy tekintenek, mint figyelmeztetésre, hanem mint kellemetlenségre, amit túl kell élni.
Pedig a szervezet nem ellenség. Nem ok nélkül jelez. A fájdalom, a kimerültség, a rossz közérzet, az alvászavar vagy a terhelésre jelentkező fulladás nem gyengeség, hanem üzenet. Aki ezt időben meghallja, sokszor éveket nyerhet.
A stressz nem csak rossz érzés, hanem testi kockázat
Sokan még mindig úgy beszélnek a stresszről, mintha az csak idegesség lenne. Pedig a tartós stressz nem áll meg a hangulatnál. Hat az alvásra, az étvágyra, a vérnyomásra, a vércukorszintre, a szívritmusra, az immunrendszer működésére és a döntéseinkre is.
Aki állandó feszültségben él, gyakrabban nyúl gyors megoldásokhoz. Cukros ételhez, péksüteményhez, energiaitalhoz, sok kávéhoz, esti nehéz vacsorához vagy alkoholhoz. Kevesebbet mozog, rosszabbul alszik, könnyebben halogatja az orvost, és egyre többször mondja azt: „Most már mindegy.”
Így válik a stressz életmóddá. Az életmódból pedig kockázat lesz. A kockázatból betegség. És a betegség sokszor pont akkor üt be, amikor az ember azt hinné, még bőven van ideje.
A magas vérnyomás csendben rombol
