Elsőként a Matolcsy György nevével fémjelzett MNB alapítványok ügye került szóba, amely Ligeti Miklós állítása szerint körülbelül 300 milliárd forintos közpénzveszteséget okozott.
„Hogyha ezeknek a buliknak a felelősét végre nem TikTok sztárként, hanem a gyanúsított kihallgatások sztárjaként látnánk, az sokkal jobb lenne mindannyiunknak” – fogalmazott.
Bár szerinte a letartóztatás feltételei nem feltétlenül állnak fenn, a gyanúsításé minden bizonnyal igen, mégis elmaradt a felelősségre vonás. Azt mondta, az érintetteket számon kell kérni: „édesapám, ezt hogyan a fenébe gondoltátok, mi volt ebben az, ami szerintetek nem bűncselekmény és nem alapoz meg büntetőjogi felelősséget?”
A Transparency International jogi igazgatója szerint a hatóságok másfél éve belátták, hogy az MNB alapítványokba kiszervezett pénz valójában bűncselekmény útján, sikkasztással került az alapítványi vagyonba. Úgy véli, az alapítványi pénzeket kockázatos befektetésekbe tolták: „szabálytalanul tovább vitték mindenféle bóvli, soha meg nem térülő lengyelországi, svájci és egyéb ingatlanbefektetésekbe”. Éppen ezért szerinte
nincs ésszerű magyarázat arra, hogy az ügy felelősei, köztük Matolcsy György és az alapítványok vezetői miért nincsenek még gyanúsítottként elszámoltatva.
A nyomozás másfél éve tart, és eddig 91 milliárd forintnyi vagyont zároltak. Ligeti Miklós felidézte a távozó főügyész szavait, miszerint sokan „énekelni kezdtek”, de azóta sincs előrelépés. Példaként említette a Neumann János Egyetemért Alapítvány esetét, amely „egyszer csak úgy gondolta, hogy 125 és fél milliárd forintot hopsz, átad a nagytestvér, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány tulajdonában lévő Optima befektetési cégnek kötvényekért cserébe, amik aztán soha nem fognak megtérülni”.
Szerinte nem jogszabályt, hanem kapacitást kellene erősíteni:
„itt meg kellene nézni, hogy rendelkezik-e a megfelelő szakembergárdával, nincsen létszámhiány és a megfelelő technikai, anyagi, logisztikai feltételekkel az a szervezetrendszer – nyomozóhatóság, ügyészség, bíróság –, amelytől az eddigieknél gyorsabb, hatékonyabb eljárásokat várunk el”.
Az elmúlt 16 év legdurvább ügyei közül Ligeti Miklós a lélegeztetőgép-beszerzéseket emelte ki, amely szerinte egy 300 milliárdos, „egy az egyben pénzlenyúlásnak tűnő korrupciós buli”.
A jogi igazgató szerint a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem az volt a logika, hogy a haveri kör is jól járjon a szükséges beszerzésekből, hanem fordítva.
„Valószínűleg fordított lehetett a logika, a kérdés úgy hangzott el, hogy főnök, miből lehet most jól lopni? És akkor azt mondta a főnök, a lélegeztetőgép most elmegy, mert úgyis nagy itt a betegség dolog, majd azt hiszik, hogy tényleg jót akarunk, pedig csak lopni akartak.”
A letelepedési kötvények ügyét is említette, ami szerinte 60 milliárdos profitot hozott offshore hátterű brókercégeknek. Ezeket a cégeket Ligeti szerint a parlament gazdasági bizottsága Rogán Antal és Bánki Erik vezetése alatt mindenféle érdemi információ nélkül jogosította fel a kereskedésre. Úgy fogalmazott a közvetítő cégekről: „ezek átláthatatlanul működő, nem tudni kinek a tulajdonában lévő és nem tudni kinek hasznot hajtó cégek, amelyek 192 millió euró olyan extra profithoz jutottak, amit a magyar állam kincstárából az Államadósság Kezelő Központ fizetett ki”.
„Hiszen számosságuknál fogva sokkal nagyobb összeget mozgatnak meg, mert ugyan a lélegeztetőgép vagy a jegybanki alapítvány egyben százmilliárdos nagyságrend egyetlen tételben, de ha belegondolunk, hogy csak közbeszerzésből éves szinten 15-17 ezer szerződés jön ki, és nem akarok tippelni, hogy ennek hány százaléka lehet túlárazott vagy csalárd, de valószínűleg, ha jelentős arányra gondolok, akkor nem tévedek nagyot” – magyarázta.
A jogi igazgató szerint kiváló kiindulási alapot jelenthetnek a vizsgálatokhoz az úgynevezett 2000-es sorozatú kormányhatározatok, amelyekben a kormány a nyilvánosság kizárásával döntött közpénzek sorsáról.
A beszélgetés végén az újonnan felálló vagyonvisszaszerzési hivatal és az ügyészség lehetséges együttműködéséről is beszélt. Szerinte a hatóságoknak nem versenyezniük, hanem partnerségben kellene dolgozniuk. „Szerencsés esetben a korrupcióellenes keretrendszerben, tehát a korrupció ellen felelős hatóságok körében működő minden szervezet együttműködik egymással, és nem egymás elől próbálja elszipkázni a bizonyítékot, az információt meg az ügyeket, tehát nem a bicepszét méregeti a másikkal, hanem azt mondja, hogy tegyük össze: nekem a bal bicepszem kemény, neked a jobb lábad, de a jó rúgást csináljuk együtt, hátha ez így megoldásra vezet.”
